Színminták - avagy derítsd ki, mivel van dolgod!

 

A fenti fotón láthatjátok annak a füzetemnek az egyik lapját, amibe színenként csoportosítva színmintákat festek azokból a festékekből, amiket megvásárolok. A színminták mellett feltüntetem, hogy melyik gyártó, melyik névre hallgató festékével van dolgom, hogy milyen a fedőképessége és milyen pigmentekből készült. Ezek az információk sokszor leolvashatók a tubusról, de néha az interneten kell rá vadászni (pl a gyártó oldalán vagy művészboltok weboldalán).

Az ilyen színminta kiválóan reprezentálja, hogy az ugyanolyan névre hallgató festékek színárnyalata milyen eltérő lehet. Azt is mutathatja, hogy egy pigmentnek többféle árnyalata is létezhet (pl. cadmium yellow)

Segítség lehet abban is egy ilyen színminta, hogy ha kifogy valamelyik festékem, akkor melyik másik áll hozzá a legközelebb, mivel helyettesíthetem.

A színminták nagy segítséget nyújthatnak akkor is, ha a festményünkhöz a megfelelő árnyalatot keressük.

Ahogy láthatjátok, a színminta nem csak a tiszta, tubusból kinyomott festéket tartalmazza (ez a sor elején található), hanem a szín fehérrel való derítésének négy fokozatát is, egyre több fehéret adva a festékhez, kivilágosítva azt. Ez a fehérítés nagyon szépen megmutathatja, hogy mekkora színezőereje van a festékünknek:  ha egy festéknek nagy a színező ereje, akkor sokkal több árnyalatot ki lehet belőle keverni.

Pl. az Extra Renesans Naples yellow festéknél látható, hogy csak néhány árnyalatot lehet belőle keverni, míg a Griffin Alkyd Cadmium yellow medium festék sokkal több árnyalatot produkál (a kikevert 5 árnyalatnál sokkal többet is ki lehetne hozni belőle)

A fehérrel való derítés arra is rámutathat, hogy egy adott festék színárnyalata merrefelé hajlik el. Hogy mit értek ezalatt? Legyen erre egy példa az alábbi két színminta, ahol mindkettő Cadmium yellow medium, ráadásul eredeti pigmentből (PY35 = cadmium yellow). Ha a két festék tiszta mintáit hasonlítom össze is érzékelhető, hogy van köztük halvány eltérés, ami fehérrel derítve nyilvánvalóbbá teszi, hogy a felső egy melegebb, narancsosabb árnyalat.

Szemléletesebb lehet egy ilyen árnyalat felderítés, ha sötétebb színről van szó. Pl itt van ez a kétféle szürke, aminél a színek az elején még elég hasonlónak tűnnek, ám a fehér közreműködésével fény derül arra, hogy míg a fenti egy barnásabb szürke, addig az alsó kékesebb.

 A színminták egy másik csoportja lehet az, ha a festéket higított állapotban egyre több rétegben hordjuk fel egymásra. Igy a festék árnyalatának valódi, nem fehérrel kevert fokozatai mutatkozhatnak meg. Az alábbi példánál földszínekkel dolgoztam. A legfelső sorban az eredeti szín van úgy, ahogy a tubusból kikentem. Alatta pedig a festék 9 fokozatú "sötétítése", vagyis míg a legalsó sorban a szín egy rétegben van, addig fentről a második sorban kilenc rétegben van egymásra festve.

Egy ilyen színminta akkor jöhet jól, ha festéskor lazúrozást alkalmazunk. Erről egy másik blogbejegyzésben olvashatsz.

Nagyon fontos színminta-táblázatnak tartom azt, amikor a rendelkezésünkre álló festékeket egymással keverve hozunk létre új színeket. Rengeteget lehet belőle tanulni, kiismerni a színeket, a saját festékeinket, jobban megérteni mivel van dolgunk.

Az alábbi színtáblázatokban az látható, hogy milyen színek keverhetőek ki abból a 14 festékből, amiket kiválasztottam. A felső öt sor a Louvre cég Lemon yellow (citrom sárga) festékének, míg az alsó öt sor a Primary yellow (ami voltaképp egy világos kadmium sárgának feleltethető meg) variációit tartalmazza. 

Az első oszlopban az adott szín látható, fehérrel derítve, ahogy fentebb már meséltem róla. A többi oszlopban az adott szín egy másik (másik 13) színnel való keverésének eredményét mutatja, amikor az adott szín nagyobb arányban van a keverékben, mint a másik.

Fent, az oszlopok tetején van utalás arra, hogy melyik a másik szín (CYL= cadmium yellow light, YO= yellow ochre...stb).

Az oszlop legfelső sora a két festék keverésének eredményét mutatja, míg az alatta lévő négy sorban a kikavart szín fehérrel való világosítását prezentálja.

Összesen 7 ilyen lapom van, 2-2 szín variációival. Ez az első lap, az első két sárga színhez tartozó mintákkal.

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet az összes festékünknek az egymással való keverésének minden variációját kidolgozni. Vagyis ki lehet, de az tényleg nagy feladat és valahol szükségtelen is. Számomra ez a 14 szín elegendő volt ahhoz, hogy jobban megértsem a színkeverést. És ha ezt megértjük, akkor már könnyebben kiigazodunk azokon a festékeinken is, amik nem szerepelnek a táblázatainkban.

Ha pl. egy adott zöldet szeretnék kikeverni, akkor ahhoz valamilyen sárgára, illetve kékre vagy feketére van szükségem. Igy ha végignézem azokat a lapjaimat, ahol ezek a színek az alapszínek, akkor láthatom, hogy milyen variációim vannak. 

A fenti tábla két féle sárga variációit ábrázolja. A tábla egyértelműen mutatja, hogy az utolsó hat oszlopban zöldes keverékek jöttek létre. Ebből az első négy kék színekkel való keverésből (cobalt kék, ultramarine kék, cerulan kék és porosz kék). Az ötödik oszlopban feketével való keverék jött létre. Az utolsó oszlop azért lóg ki a sorból, mert ott eleve egy zöld szín volt az alapszín, s ez lett keverve a sárgákkal.

Ha úgy állítod össze az alapszíneket, amikből egy ilyen színmintát létre akarsz hozni, hogy a főbb színek (sárgák, pirosak, kékek, fekete) jellemző árnyalataival dolgozol, akkor az a későbbiekben informatív lehet számodra, hogy egy adott színhez az alapszínek melyik árnyalatához közeli festékekkel érheted el a kívánt eredményt. 

Nálam ez a 14 szín úgy lett összeállítva, hogy főleg olyan színeket választottam, amikkel jellemzőbben dolgozom, illetve amik egy-egy alapszín sötétebb-világosabb változatát, illetve egy másik alapszín felé mozdulását tükrözik:

- citromsárga (sárga, ami kicsit a kék felé hajlik, ráadásul világos)

- világos cadmium sárga (sárga, ami enyhén a piros felé hajlik)

- közepes kadmium sárga (sárga, ami erősebben hajlik a piros felé)

- okkerságra (sárga földszín)

- világos kadmium piros (piros, ami enyhén a sárga felé hajlik)

- alizarin kármin (piros ami enyhén a kék felé hajlik)

- indián vörös (vörös földszín)

- burnt umber (barna földszín)

- kobalt kék (nagyon kicsit hajlik el a sárga felé)

- ultramarine kék (kék, ami a piros felé hajlik el)

- celuran kék (kék, ami kicsit erősebben hajlik a sárga felé)

- porosz kék (enyhén a sárga felé hajlik, erőteljes sötétkék)

- elefántcsont fekete 

- viridian zöld (ezt a véletlen hozta, hogy ne maradjon üresen az utolsó oszlop)

Tehát ha egy bizonyos zöldet akarok kikavarni, akkor fellapozom a táblázataimat, s megkeresem azt a színt, ami a legközelebb áll ahhoz, amit ki szeretnék kavarni. Ha megtalálom, akkor látom, hogy azt melyik két színből kevertem ki. Ha az pl a citrom sárga és a celuran kék, akkor tudom, hogy egy kékes felé hajló sárga és egy sárga felé hajló kékre lesz szükségem, és azt, hogy pl. olyan kék vagy sárga,  ami a piros felé hajlik nem lesz jó.

Itt két féle kék keverési variációit láthatjátok. Az első oszlopban van az adott kék tisztán, a többi oszlopban a többi színnel való keverékeit, ahol az alap kék szín van nagyobb arányban