Ahogy
azt már az egyik előző leckében említettem, a különféle alapok, amikre festeni
szeretnénk (papír, karton, deszka, farost, vászon stb) a legtöbb
technika esetében alapozásra szorulnak.
Az akvarell technikánál nem kell alapozni a papírt, hiszen ott pont az a lényeg, hogy a papír beszívja a nedves festéket.
Az alapozás egyik funkciója, hogy az alap szívóképességét változtassa. Ezenkívül módosíthatjuk vele az alap színét, érdességét is.
A festőalapoknak általában olyan a szívóképessége, ami elvonja a rákent festékből a kötőanyagot, így a festék nehezebben kenhető, illetve ez a folyamat rontja a felhordott festék tartósságát.
A felhordott alapozásnak is van szívóképessége, amit gyakorlott festők a saját igényeik szerint be tudnak állítani az alapozó összetételét befolyásolva.
Általában háromféle alapozásról szoktunk beszélni, ha olajfestésről van szó: kréta- , félkréta- és olajalapozás.
Ha valaki saját magának akar alapozót készíteni, akkor általában az alábbi anyagokra van szüksége: enyv, krétapor, pigment, víz, olajkence.
A krétalap olaj nélkül készül, míg a félkréta kevesebb, az olajalap pedig több olajat tartalmaz. Az olaj az a tényező adott esetben, amivel az alap szívóképességét lehet módosítani: több olaj = kisebb szívóképesség.
A házilag készített alapozókhoz először az enyvet kell előkészíteni: egy napi áztatás után felmelegíteni. Hozzákeverni a megfelelő mennyiségű krétaport, ami töltőanyag szerepét tölti be, és a pigmentet, ami jellemzően titánfehér, de akár más szín is keverhető bele.
Az olaj nélkül készült kréta alap használható a vizesbázisú technikákhoz is, pl. akrilfestés. De ha már olajat is keverünk az alapozóba, akkor azt csak olajfestéshez tudjuk felhasználni.
Az alapozáshoz a művészboltokban kapható az úgynevezett akril gesso, ami nem csak akril, hanem olajfestéshez is megfelelő alapozó. Használata egyszerű, gyorsan szárad.
Az alapozót jellemzően két rétegben szokás felhordani az alapra. Ha az első réteget vízszintesen hordtuk fel, akkor a következő függőleges irányú legyen.
Az alapozót fel lehet hordani ecsettel, ilyenkor az ecset nyomán hasonló mintázat alakulhat ki, mint egy vászon szövése.
Ha festőhengerrel hordjuk fel az alapozót, akkor a felület sokkal homogénebb, simább lesz.
Ezenkívül akár még vakolókanállal is felhordhatjuk az alapozót. Ezzel akár érdesebb felületet is létrehozhatunk, ha az a szándékunk. De vászon esetén azt is elérhetjük vele, hogy eltüntetjük vele a vászon érdességét, ha az alapozót óvatosan belesimítjuk a szövetbe.
Az alapozott felületet simábbá tehetjük úgy is, ha az alapozás után finom csiszolópapírral átcsiszoljuk. Ezt akkor érdemes csinálni, ha olyan képet készülünk festeni, aminél szeretnénk elkerülni a felület egyenetlenségeit, pl egy portré festésénél.
Az alapozással befolyásolhatjuk az alap színét. A saját készítésű alapozónál könnyebb a helyzetünk, hiszen még az elején hozzákeverhetünk bármilyen pigmentport az összetevőkhöz így befolyásolva az alapozás színét.
"Konyhakész" alapozónál a pigmentek hozzáadása már nehezebb feladat. Ilyen esetben inkább az alapozás után ajánlott átfesteni a már megszáradt alapozát.
A boltokban kapható az akril gesso fekete változata is.
Ezenkívül van egy módszer, amivel az alap színe is megőrizhető. Létezik a boltokban egy olyan akril
kötőanyag (plextol), ami száradáskor áttetsző réteget képez. Ez az anyag többoldalúan felhasználható. Pl pigmenttel keverve akril festéket is készíthetünk belőle. De akár használható "alapozóként" is, ami
adott esetben azt jelenti, hogy csökkenti az alap szívóképességét.
Viszont, mivel áttetsző, látható marad az alap színe, amire néha igény
lehet. Mivel ez a kötőanyag akrilbázisú, így vízben oldható, vagyis nem
olajos, így elvileg ugyanúgy használható, mint egy gessó alapozás, tehát
festhetünk rá akrillal és olajjal is.
Az akvarell technikánál nem kell alapozni a papírt, hiszen ott pont az a lényeg, hogy a papír beszívja a nedves festéket.
![]() |
| Hóvirágok akvarell technikával |
![]() |
| Tájkép akvarell technikával |
Az alapozás egyik funkciója, hogy az alap szívóképességét változtassa. Ezenkívül módosíthatjuk vele az alap színét, érdességét is.
A festőalapoknak általában olyan a szívóképessége, ami elvonja a rákent festékből a kötőanyagot, így a festék nehezebben kenhető, illetve ez a folyamat rontja a felhordott festék tartósságát.
A felhordott alapozásnak is van szívóképessége, amit gyakorlott festők a saját igényeik szerint be tudnak állítani az alapozó összetételét befolyásolva.
Általában háromféle alapozásról szoktunk beszélni, ha olajfestésről van szó: kréta- , félkréta- és olajalapozás.
Ha valaki saját magának akar alapozót készíteni, akkor általában az alábbi anyagokra van szüksége: enyv, krétapor, pigment, víz, olajkence.
A krétalap olaj nélkül készül, míg a félkréta kevesebb, az olajalap pedig több olajat tartalmaz. Az olaj az a tényező adott esetben, amivel az alap szívóképességét lehet módosítani: több olaj = kisebb szívóképesség.
A házilag készített alapozókhoz először az enyvet kell előkészíteni: egy napi áztatás után felmelegíteni. Hozzákeverni a megfelelő mennyiségű krétaport, ami töltőanyag szerepét tölti be, és a pigmentet, ami jellemzően titánfehér, de akár más szín is keverhető bele.
Az olaj nélkül készült kréta alap használható a vizesbázisú technikákhoz is, pl. akrilfestés. De ha már olajat is keverünk az alapozóba, akkor azt csak olajfestéshez tudjuk felhasználni.
Az alapozáshoz a művészboltokban kapható az úgynevezett akril gesso, ami nem csak akril, hanem olajfestéshez is megfelelő alapozó. Használata egyszerű, gyorsan szárad.
![]() | |
| Ez egy általam is használt, jó ár-érték arányú akril gesso |
Az alapozót jellemzően két rétegben szokás felhordani az alapra. Ha az első réteget vízszintesen hordtuk fel, akkor a következő függőleges irányú legyen.
Az alapozót fel lehet hordani ecsettel, ilyenkor az ecset nyomán hasonló mintázat alakulhat ki, mint egy vászon szövése.
![]() |
| Itt szépen látszik az ecset nyoma,amivel szálkás mintázatúvá tehetjük a sima farostot |
Ha festőhengerrel hordjuk fel az alapozót, akkor a felület sokkal homogénebb, simább lesz.
![]() |
| Alapozás festőhengerrel (nekem a szivacsfejű vált be) |
Ezenkívül akár még vakolókanállal is felhordhatjuk az alapozót. Ezzel akár érdesebb felületet is létrehozhatunk, ha az a szándékunk. De vászon esetén azt is elérhetjük vele, hogy eltüntetjük vele a vászon érdességét, ha az alapozót óvatosan belesimítjuk a szövetbe.
![]() |
| Vakolókanállal vagy valami hasonló eszközzel is felhordhatjuk az alapozót |
Az alapozott felületet simábbá tehetjük úgy is, ha az alapozás után finom csiszolópapírral átcsiszoljuk. Ezt akkor érdemes csinálni, ha olyan képet készülünk festeni, aminél szeretnénk elkerülni a felület egyenetlenségeit, pl egy portré festésénél.
Az alapozással befolyásolhatjuk az alap színét. A saját készítésű alapozónál könnyebb a helyzetünk, hiszen még az elején hozzákeverhetünk bármilyen pigmentport az összetevőkhöz így befolyásolva az alapozás színét.
"Konyhakész" alapozónál a pigmentek hozzáadása már nehezebb feladat. Ilyen esetben inkább az alapozás után ajánlott átfesteni a már megszáradt alapozát.
A boltokban kapható az akril gesso fekete változata is.
![]() |
| Fekete akril gesso |
![]() |
| Plextol - akril kötőanyag |









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése